Legkisebb gyermekünk Nara, aki 17 hónapos és épp hatalmas beszédfejlődés figyelhető meg nála. Ezért esetében is előkerültek a kedvenc állatos kis könyveink, melyekből nem csak az állatok neveit szeretném ha elsajátítaná, de azok jellegzetes hangjait is. A minap a Napraforgó Könyvkiadónak köszönhetően megismerkedhetünk egy nagyszerű kiadvánnyal, amelynek segítségével még színesebb lett a szótanulás. A könyvben ugyanis nem csak a tanya állatait csodálhatjuk meg, de a megfelelő gomb megnyomása után azok hangját is meghallgathatjuk. A kiadvány nagy méretének köszönhetően a színes képeken gyermekünk részletesen megfigyelhet 10 haszonállatot. Az oldalakon egy-egy rövid mondatot is találunk, amely az adott állat egy jellemző tulajdonságát írja le. Az állatokhoz tartozó hangok felkeltik kislányom figyelmét, mivel azok tiszták és megfelelő hangerővel bírnak. Ezzel a könyvvel valóban játék a tanulás.

Láthattátok már többször is az oldalaimon, hogy nem csak én, de a gyermekeim is imádják a hangokat kiadó könyveket.A sok kedves kiadónak köszönhetően akad is bőven belőlük a könyvespolcunkon. Legújabb kedvencünk egy a Geopen Könyvkiadó gondozásában megjelenő mese, amely egészen különös módon a klasszikus zene világába repít minket. A címhős Pepe egy kiskutya, aki Velencében barangolva Vivaldi nagyszerű zenéjével szórakoztat minket. Pepe ellátogat egy állarcosbálba, gondolázik a főcsatornán, áriát hallgat az operában, eközben olyan művek csendülnek fel, mint a Négyévszak vagy a G-moll fuvolaverseny. A hangok az illusztrációval olyan varázslatos világot teremtenek, melyben a gyerek képes elveszni és míg ebben a világban barangol a művészet minden irányból hat rá. A Pepe és Vivaldi egy sorozat része, melyben olyan nagyszerű zenészek műveivel ismertethetjük meg gyermekeinket, mint Mozart, zenei stílusokkal, mint az opera, rock, diszkó, afrikai zene, de egy zenekar felépítésével is. Válasszuk bármelyiket, a zene csodálatos hatással lesz csemetéinkre.

Újabb Montessoris feladatgyűjteményt volt szerencsénk kipróbálni a Geopen Könyvkiadó óvoltából. Szerencsére most sem csalódtunk. A feladatok tökéletesen illeszkednek Kata korához, így kellő sikerélmény mellett tudta megoldani azokat. Legfőképpen a párosító, forma-és színfelismerő és a számokhoz kapcsolódó feladatokat élvezte. Hihetetlenül lekötötték azok az oldalak , melyekhez a jó minőségű, színes matricákat kellett felhasználnia. Különösen élvezte a ruhásszekrényhez kapcsolódó feladatokat, pláne azt, ahol a gyerekeket kellett felöltöztetni. A munkafüzet játékos módon ismerteti meg a gyerekeket a lakás különböző részeivel, bútorzatával, mellette szinte észrevétlenül fejleszti kognitív képességüket. Mindamellett, hogy a ház helyiségeit megismertük és berendezhettük, olyan speciális csak a Montessori pedagógiára jellemző bútorokról is olvashattunk, mint a Montessori lépcső vagy ágy. A sok-sok színezős, összekötős feladatnak köszönhetően kicsi gyermekünk kézügyesség is fejlődik. Ha kíváncsiak vagytok a többi általunk már kipróbált a Geopen füzetre érdemes visszalapozni az oldalon.

Hiánypótló mesekönyvet jelentetett meg a Pagony Kiadó , amely éppen jókor érkezett hozzánk. Ovis témájú kiadványban nem szűkölködött a gyerekek könyvtára és nagy hasznát is vesszük mindegyiknek a beszoktatás alatt, de bölcsiset egyet sem találtunk benne. Pedig most, hogy Nara is ismerkedik a legkisebbek intézményesített közösségével, neki is szüksége van egy olyan mesekönyvre, amelynek lapjainak segítségével közelebb kerül a bölcsihez. Pepe lesz az idegenvezetőnk ebbe az ismeretlen világa. A kisfiú 2 éves és míg nagyobb testvére az oviba jár, ő már a bölcsis. Reggel az anyukájával érkezik az intézménybe, ahol a váltócipő átvételétől egy teljes napját követhetjük végig. Az eseményeket egyszerű tőmondatokból ismerhetik meg a picik. A történet lineárisan épül fel, megkönnyítve annak befogadását. A könyv nyolc rövid meséből áll, melyek az érkezésről, a reggeliről, az éneklésről, a váltóruháról, a festésről, az ebédről, az udvarról és az alvásról szólnak. A kisfiú a lehetőlegnagyobb örömmel mesél legjobb barátjától és a dadus néniről is. Számára a bölcsőde a második otthon, ahol néha történnek kellemetlen dolgok , de alapvetően egy jó hely számára. Délután azért mégis az okoz felüdülést, amikor anya érte jön és örömmel mesélheti el napját. A könyvecske garantáltan a kicsik kedvence lesz mérete, képi világa és Vadadi Adrienn kedves stílusa miatt. Általa felkészíthetjük gyermekünket a bölcsis beszoktatásra, segít beszélgetést kezdeményezni és megoldást találni egy-egy helyzetre. Az otthon melegében feleleveníthetjük és feloldhatjuk azokat a szituációkat is, melyek megoldatlanok maradtak picikénkben.

Hallottatok már Taturól és Paturól? Sokáig én sem ismertem őket, de néhány évvel ezelőtt a helyi gyermekkönyvtárból hazajött velünk egy könyvük. Az akkor még óvodás Dominikkal hasunkat fogva röhögtünk a két testvérpár félreértésekből adódó poénjain. A Cerkabella kínálatában rengeteg mesekönyvet találunk, melyek főszereplői a már említett Tatu és Patu. A történeteknek nem csak hazánkban, de Finnországban is töretlen sikerük van. Legutóbb Katával olvastunk a fiúk kalandjairól, amelyek egy óvodában játszódnak. A könyvet akár már az óvodával való ismerkedéskor is kézbe vehettük volna, hiszen a cselekmény hátterében és a képeken is egy óvoda hétköznapjai rajzolódnak ki. A helyszín csak a véletlen műve, a mókás testvérek ugyanis eredetileg nem a Vidra óvodába készültek hanem a Hidra fürdőbe. A fiúknak csak későn derül ki, hogy rossz a helyen vannak, addigra viszont annyira megszeretik az óvodát, hogy haza sem akarnak onnan menni. Tatu és Patu egy napja az óvodában írtó viccesre sikerül. A számtalan félreértés, megannyi zűr és kalamajka mellett a fiúk szerethető oldala is szerepet kap. Az óvodai közösség nyitottsága és kedvessége, az illusztráció mind-mind kedvet csinál az óvodába járáshoz.

Önfejenci a dacos egyszarvú története görbetükröt tart az akaratos gyermekek elé. Kívülről ugyanis nagyon mókás, ha egy gyermek folyton nemet mond, nem úgy a család többi tagjának. Jenci kedvébe is próbál mindenki tenni, ám a kis unikornisnak semmitől sem lesz jobb hangulata. Sőt egy idő után elege lesz abból, hogy mindenki vele foglalkozik és úgy dönt inkább világgá megy. Nagy kalandján csupa hozzá hasonló figurával találkozik, az alkalmi süket mosómedvével, a flegmatikus kutyával és a nevét jelleméről kapó Hiszterikával. A 4 új barát végtelenül jól érzi együtt magát vagy nem, de ezt mindig az aktuális kedvük határozza meg. Ezt a mesét kifejezetten ajánlom a dackorszakban lévő gyermekeknek és szüleiknek. Bár nem ígérem, hogy egetrengető változást idézhetünk elő csemeténkben, de garantáltan jókat nevethetük egy-egy jellemvonáson, pláne, ha gyermekünké is közöttük van. Az illusztráció legalább annyira cukira sikerült, mint amilyen egy szivárvány sörényű unikornis. Színes, gazdag és részletes. A nevetés garantált, kivált ha a gyermeknek van egy kis öniróniája.

Vannak fiúk akik focisták, mások tűzoltók vagy rendőrök esetleg orvosok szeretnének lenni, de Palkó más, ő gyerekkora óta nem vágyik egyébre mint, hogy postás legyen. Egy alkalommal, amikor a postára ment ügyeket intézni, észre vett egy plakátot, amelyen egy postás állást hirdettek. Palkó rögtön jelentkezett rá és márnásnap már a hőn áhított zöld egyenruhát fel is ölthette magára . A Kalliopé Kiadó  gondozásában megjelenő mesekönyv központi karaktere a postás fiú, aki nem csak a leveleket hordja ki, de a lakókra is odafigyel. A lelkiismeretes, figyelmes és szorgalmas fiú munkanapjain túl álmairól és egy kibontakozó szerelemről is olvashatunk. Emellett a könyvben a postagalambokról és a bélyegekről is találunk érdekességeket. Palkót nem csak a mindennapos levélkihordó útjára kísérhetjük el, de galambolimpiára, óvodai látogatás és még a futópályára is vele tarhatunk. A könyvből a gyerekek egy olyan szakmához kerülnek közelebb , amellyel szinte mindennap találkozhatnak ám mégsem tudnak róla sokat. Megismerhetjük a Magyar Postát és több dolgozóját. Palkó személye magával ragad. Történetei révén elhisszük, hogy a hétköznapi hősök közöttünk élnek.