Mélyen megérintett Szvetozár könyve, melyet a Csirimojó Kiadó ( #recenzió) jóvoltából volt szerencsénk olvasni. Annál is inkább, hiszen a történet nagyon ismerős volt számunkra. Kicsiny városunk főterén a vezetés csapdákat állított fel, annak érdekében, hogy a galambokat egy a településünktől távolabbi helyre szállítsák. Ugyanis a madarak elszaporodásával, azok ürüléke is megnőtt. A könyv bonyodalmát is ugyanez a helyzet adja. A főszereplő Szvetozár kapja azt a kicsit sem hálás feladatot, hogy felszólítsa a galambokat a távozásra. A fiút egyébként nem zavarják a madarak, sőt kifejezetten jól érzi magát a társaságukban, hiszen nagyon sok mindenben hasonlít rájuk. A galambok a sok felszólítás után végül úgy döntenek eleget tesznek az emberek akaratának és elhagyják a várost. De ez nem biztos, hogy hosszú távon az emberekre nézve jó döntés. A lakók előbb utóbb hiányolni kezdik a madarakat és az üzenetek hordásával megbízott Szvetozárt kérik meg, hívja vissza őket. Az ember nem mindig hoz jó döntést a természettel kapcsolatban. Legtöbbször a beavatkozásnak súlyos, negatív következményei lesznek. Ahogyan a kisváros lakóinak rá kellett jönni, hogy az életük részét képezik 1a galambok, úgy nekünk is rá kell jönnünk, hogy az állatokkal együtt kell élnünk, óvnunk kell őket. E kölcsönös függési viszonyt csodálatosan ábrázolja a szlovák írónő, Andrea Gregusova. A mély mondanivaló mellett, a könyvnek van egy jópofa, humoros hangulata is, mely talán a hivatali vezetés határozatlanságából fakad. 8 éves kortól talán már az állatok védelmének üzenetét is megértik a kis olvasók.