Az óvodában „élő” gyerekek közössége, egy a mi felnőtt világunk miniatűr leképezése. Ugyanúgy teremtenek kapcsolatot, élik hétköznapjaikat, tevékenykednek, alkotnak, mint mi felnőttek. Úgy viselkednek, amit mitőlünk láttak. Azokat a normákat alkalmazzák, amelyeket tőlünk tanultak. Ezért is olyan nagy a mi, szülői felelősségünk gyermekeink nevelésében. Nem mindegy milyen iránymutatást kapnak tőlünk. A gyerekek viszont, tudjuk jól, nem szeretik a direkt nevelést. Nem veszik túl jól, ha megmondjuk, hogyan kell viselkedniük. Persze a legtöbbször konkrétan ki kell jelölnünk a határokat. Más esetekben viszont nagyon jól használhatjuk a mesék tanító erejét. A mostani könyves válogatásomhoz a Csimota Könyvkiadó mesekönyveiből szemezgettem. Mindhárom könyv az óvodásoknak és kisiskolásoknak szól, nekik próbálnak egyfajta iránymutatást mutatni bizonyos nehéz helyzetekben.

Tasi Katalin: A Homoklakó

Tasi Katalin könyve nagyon sokrétű. Alapvető témája a kiközösítés, kicsúfolás, mellyel a gyermeki viselkedés negatív oldalára reflektál. Az óvodába érkező új kisfiút a közösség nem akarja befogadni. Furcsa viselkedése miatt csak homoklakónak csúfolják. Az ismeretlen helytől, amúgy is félő gyermek, a szóbeli zaklatás miatt még jobban bezárkózik, minden idejét a homokozóba tölti. Egy napon aztán a játék hevében kis homokozó lapátjával a kerítésen kívülre szórja a homokot, amely tevékenysége egy arra járó idős hölgy nagy felháborodását kelti. A néni nem csak, hogy lebutázza az új fiút, de még jó erősen a kezére is csap. A gyermek nem ijedt meg, kiabálva felhívta a figyelmét arra, hogy gyereket nem szabad bántalmazni. Ez volt az a pillanat, amikor a többi gyerek is csodálattal tekintett a fiúra és szépen lassan nyitni kezdtek irányába. A mese nem csak a gyermekekre van hatással. Az idegen néni goromba viselkedése, az óvónő gyengéd gondoskodása, védelmezése belőlünk felnőttekből is különböző érzéseket tud kiváltani. A könyv megkívánja, a téma átbeszélését ezért lehet, hogy egy délutáni felolvasás sokkal jobb idő hozzá, mint az elalvás előtti időszak.

Orit Gidali: Nóra, a gondolatolvasó

Nóra, csakúgy, mint az előző történet Pétere is csúfolódás áldozata lesz. Mégis merőben más ez a történet. A kislány egy napon azzal megy haza az óvodából, hogy egy fiú flamingónak csúfolja. Anyukája egy varázspálcát ad neki, amely segítségével a lány azt is látja, amit az emberek gondolnak. Nóra hamar rájött, hogy a gyerekek nem mindig azt mondják, ami a fejükben jár és, hogy a legtöbb esetben pont fordítva viselkednek, mint ahogy szívük szerint tennék. Ez a mese inkább iránymutatást, egyfajta szemléletformálást nyújt a gyermekeknek. Valamint arra tanítja őket, hogy legyenek elfogadóak és nyitottak társaik felé.

Paulik Móni: Szabad a NEM

Mennyi mindenre felkészítjük, gyermekünket mielőtt óvodába megy. Az alapvető közösségi szabályokon túl nagyon fontos, hogy arra is megtanítsuk, hogyan védjék meg magukat. Mi az, amit megengedhet másoknak és mi az, amit nem. Paulik Móni Szabad a nem című könyve nem csak arra buzdítja a gyermekeket, hogy bátran mondjanak olyan helyzetben nemet, amely őket feszélyezi, hanem arra is, hogy jelöljék ki azt a határt, amelyet nem engednek másoknak átlépni. Ez lehet egy puszi, egy ölelés vagy bármely olyan gesztus, amely a gyermeknek nem örömet, hanem épp ellenkezőleg, kellemetlenséget okoz. A könyv fontos üzenetét jó, ha nem csak a gyerekek teszik magukévá, hanem a felnőttek is és egyszer és mindenkorra eszükbe vésik, hogy a gyermek is ember, nem holmi játék. Ők is rendelkeznek önálló akarattal és érzésekkel, amelyeket jobb, hogyha tiszteletben tartunk.