Kicsibácsi és Kicsinéni egy aprócska dióban laknak „gyermekükkel” Imikével, a kis bádognyúllal. Ez így elsőre elég elrugaszkodottnak hangzik, de másodjára is az. Az ő életük egy cseppet sem szokványos. Otthonuk hol ide, hol oda gurul, erdőkön és sivatagokon át. Eközben e három lakó éli furcsa mindennapjaikat. Imike például rendszerint sétálgat a dió körül és felfedezi a világot, persze csak addig míg le nem merül. Akkor ugyanis Kicsibácsinak vagy Kicsinéninek meg kell keresnie és újra fel kell húznia a hátán található kulccsal. Kicsibácsi amolyan filozófus alkat, szeret eltöprengeni az élet nagy dolgain. Ugyanakkor imádja a kéménycsövön a holdat bámulni. Kicsinéni amolyan asszonyalkat. Gondosan ügyel a dióra, tisztán tartja, vezeti a háztartást. Közben élik az életüket, amelyről fejezetről fejezetre egyre többet tudunk meg és amelynek szinte már mi is részesei akarunk lenni. Bár Dániel András leírásai nem egy izgalmas mesébe vezetnek el minket, mégis többet és többet akarunk tudni erről a kitalált humoros világról, benne a kitalált családról, a kitalált Kicsibácsiról, Kicsinéniről na meg az Imikémről.