A gyerekek szeretnek tárgyakhoz ragaszkodni, plüssöket, alvókákat, nyunyókákat megszemélyesíteni, szeretgetni, babusgatni. Hihetetlen módon tudnak érzelmileg kapcsolódni és kötődni ezekhez a szeretett dolgokhoz. Valakinek biztonságot, másoknak megnyugvást ad egy szép alvóka. De mi van akkor ha a gyermek kedvence elvész? Sajnos ez gyakran megesik, hiszen egy ilyen barátot a kicsik előszeretettel hurcolnak magukkal mindenhová. Elkísérheti őket a boltba, a piacra, a nagyihoz és az óvodába is. Kedvenc alvókánkat bárhol el lehet hagyni és sajnos korántsem olyan biztos, hogy megtaláljuk. Nos, az ilyen szívszorító helyzetekre nyújt vigaszt a Betűtészta Kiadó (#recenzió) Az elveszett alvókák című mesegyűjteménye, melyben nem kisebb írók készítettek meséket, mint pl.Finy Petra, Kertész Erzsi Tamás Zsuzsa, Dániel András, Harcos Bálint stb. 9 mesét találunk a könyvben, melyekből megtudhatjuk, hogyan éreznek az elvesztett alvókák és kisgazdijuk. A mesék stílusukban, hangulatban eltérnek, de témájukban egységesek. Minden mese középpontjában egy-egy elhagyott alvóka áll melyről hol kedvesen, hol viccesen, hol érzelmesen írnak. A történeteket Megyeri Annamária által készített illusztráció is közös nevezőre hozza, így egységes alvókás mesegyűjteményt kapunk, melyből öröm az estimese felolvasása.
Katalin Nemes és további 1 ember