Tasnádi Gergely az instagrammon keresett meg és felajánlotta, hogy a frissen megjelent gyerekregényéből küld nekem egy példányt. Természetesen nagyon örültem a megkeresésnek és az ajándék könyvnek is, amelyet sajnos elfelejtettem dedikáltatni, ami sajnos nagy hiba volt, mert hiszek benne, hogy hallani fogunk még róla. De, mielőtt bemutatnám nektek meséjét ejtsünk néhány szót Gergelyről. Szóval a fiatalember eredetileg edzősködéssel foglalkozik, de a vírus és a velejáró karantén kispadra ültette. Szabadidejében felerősödött régi alkotó kedve és írni kezdett. Ifjabb korában zeneszámokat, most kisfiának egy mesét. Így született meg a már fent említett meseregény, amely a Bátor és Gideon nevet kapta.

Bátor És Gideon

Bátor egy kisfiú, akinek hobbija a foci, melyhez tehetsége is lenne, csupán csak mindig nagyobb rajta a félelem, mely nem hagyja ezt megmutatni. Ugyanis kapus lévén hiába gondolja jól, melyik irányból érkezik majd a labda, a legfontosabb pillanatban lábai földbe gyökereznek és nem tudja kivédeni az érkező gólokat. Csapattársai ezért kiközösítik, csúfolják őt. Egy ilyen rosszul sikerült nap után a kisfiú elkíséri édesapját a közeli kisállat-kereskedésbe, ahol találkozik Gideonnal. Ő nem más, mint egy tengerimalac, aki a saját megszöktetésére kéri meg a gyermeket. Természetesen a félénk fiú nem tudja elképzelni, hogy ehhez hozzásegítse a malacot. Ám egy váratlan helyzet miatt mégiscsak hozzájárul az állat szabadsághoz azáltal, hogy elgáncsolja az életére törő boltost,Colost. Bátor hirtelen hű lesz nevéhez, s ehhez a kezdő löketet egy kisállattól kapta. Sorsuk egyszer és mindenkorra összefonódik. Hogy, hogy találkoznak újra és lesznek elválaszthatatlan barátok azt nem írom itt le, ajánlom, hogy már csak ezért is olvassátok el gyermekeiteknek.

A mese hatása ránk:

Körülbelül 2 este olvastam fel Dominak az amúgy nem rövid 85 oldalas könyvet. Talán a foci miatt, vagy esetleg ő is volt már gúnyolódás célpontja, nem tudom, mindenesetre hamar tudott azonosulni Bátor karakterével. Én pedig kifejezetten szerettem a jófej apukát, aki nem nyomulva, hanem együttérzést tanúsítva hagyta, hogy kisfia kibeszélje magából a bánatát. Gideon a tengerimalac az a szereplője a mesének, aki a jókedvet és a humort jeleníti meg. Már maga az állat leírása is nagyon vicces ( Domival legalábbis rengeteget kacagtunk rajta), de az amit és ahogyan tesz abszolút a humor forrása. Ehhez természetesen nagyban hozzájárul a Németh Ibolya által készített illusztráció is. A malacka persze csak egy nagyon erős húzó szála az egész történetnek, amelynek azért jóval erősebb üzenet volt számunkra. Többek között, hogy attól, hogy gyengének látunk valakit még nem biztos, hogy az, és nem túl szép dolog másokat bántani ezért. Valamint, hogy igazat mondani a szülőknek sokkal egyszerűbb és célravezetőbb, mintsem összevissza hazudni. Azt gondolom, hogy Gergelynek sikerült egy igazán nagyszerű érzékenyítő mesét írnia, melyet szívből ajánlok minden 5 év feletti gyermeknek esti mesének vagy iskolásoknak önálló olvasásra.