Egy tökéletlen barátság történetét meséli el Várszegi Adél majmos regénye a Gibbon és makákó. Egészen pontosan egy makákó és gibbon kapcsolatára épít. A makákó éretlen, nyers, mások megbántásától sem visszariadó személyiséggel rendelkezik. Ezzel szemben a gibbon nyugodt, hidegfejű, de nagy szívű, komolyabb állat. A kettejük habitusából adódó konfliktusokról, vitákról és ezek következményeiről szól a mese. Azokból viszont akad bőven, hiszen a két állat egy fészken osztozik. A könyv 20 fejezetből áll, ezek akár önálló novellaként is tökéletesen működhetnek.Minden fejezetet áthat a humor, melynek forrása általában a makákó. 
Azt a fajta gyerek típust jeleníti meg, akik azért rosszalkodnak, hogy jobban figyeljenek rájuk. Ő főként a gibbon figyelmére és ezáltal a szeretetére vágyik, noha ezt sohasem vallaná be. A történetben kicsit el is távolodnak egymástól,de a gibbon közeledésére újra elindul valami közöttük. Azt gondolhatnánk, hogy a humor a legfőbb szórakoztató ereje a könyvnek ez részben igaz is, de emellett pszichológiai üzenete is van. A makákó nekem abszolút a kiskamaszok jellemvonásait hordozza. Tiszteletlen, vagánykodó, másokat kicsúfoló, okoskodó, makacs kis lény. De valójában össze van zavarodva,nem is tudja, mit szeretne igazán. Igazi út kereső, sajnos néha nem éppen a legmegfelelőbbet válassza.
A gibbon, mint egy szülő terelgeti őt, nem mindig sikerrel. Számomra azt közvetíti a mese, hogy a tinédzserek bonyolult lelkét nehezen értjük meg mi szülők, de ők maguk is. Éppen ezért nekünk különösen oda kell rájuk figyelnünk türelemmel, megértéssel. 9 éves kortól ajánlom, amikor már nem csak érteni tudják, de jól át is beszélhetjük az egyes részeket. El is mondhatjuk egymásnak érzéseinket a makákó vagy gibbon viselkedésével kapcsolatban.
