Jaj, de jókat nevettünk a Fura állatok ( Cerkabella Kiadó) című mesén. Hogy mitől olyan elragadó ez a két szereplős fura mese? Valószínűleg attól, hogy ez a két állat csupa-csupa olyan emberi tulajdonságokkal került felruházásra, amelyre rá lehet önmagunkban is ismerni. Legalább is Domiva bőszen kuncogtunk a saját hibáinkon is. A történet arról szól, hogy a sörényes hangyászt nagyon zavarja, hogy más, mint a többi állat. Arra gondol, hogy versenyt hirdet és megkeresi a még tőle is furább állatokat, hátha ettől jobban érzi magát. A verseny megszervezésében a mogyorós pele barátja segít neki. Miközben a jelentkezők leveleit olvassák a hangyász kicsit trónfosztottnak kezdi magát érezni. Igazából tök jó volt furának lenni rivális nélkül is. Egyre azonban jó volt ez a verseny, rá kellett jönniük, hogy senki sem hibátlan.

Van aki csak egy kicsit, van aki nagyon fura,de senki sem hibátlan. Igazából a svéd írónő üzenete is ez, elfogadni magunkat a hibáinkkal együtt. Mindemellett szórakoztat, sőt tanít is. A versenyre jelentkezők bemutatkozó leveléből sok-sok állatot ismerhetünk meg, mint pl. sün, kínai meztelenkutya, tengerimalac, hangya, stb.