Nemrég fejeztem be az Idővándor című könyvet, melyet magától az írónőtől, Váradi Annától kaptam és hirtelen csak ennyi jutott először eszembe róla, hogy „hűha”. Ez a könyv valami hihetetlenül beszippantott és elvarázsolt! Annyi mindent tanított, miközben nem felejtett el szórakoztatni sem, hogy, azt elmondani nem tudom. Műfajilag is nagyon nehéz körül határolni, hiszen keveredik benne a történelmi regény, az úti leírás, sci-fi és némi romantikus szál is. De igazából úgy jelenik meg ez a műfaji sokszínűség, mint koktélban a különböző hozzávalók keveréke, elemeiben is finom, de együtt valami egyedit alkot. Korosztály besorolása is szinte lehetetlen, hiszen 9 éves kor felett bárkit képes magával ragadni.

A regény főszereplője Bence egy tizenkét éves kisfiú, akinek szülei sem úgy élnek, ahogyan szeretné és a suliban sem találja a helyét . Egy rosszkedvű napon, tanítás után a kanapén pihenve egy rejtélyes ruhadarabnak köszönhetően időutazásban lesz része. A honfoglalást megelőző évekbe tér vissza az Etelközbe. Itt jó barátságot köt Csekével, egy vele egyidős fiúval. A fiú mindent megmutat neki, amit látni érdemes falujában. Vele és családjával élménydús napokat töltenek el. Az olvasó nem csak Bence hétköznapjait ismerheti meg, de alapos ismereteket szerezhet a honfoglaláskori magyarok életéről is. Megtudhatjuk, mit ettek, hogyan vadásztak, mit viseltek őseink. Olyan különleges információk is helyet kaptak a történetben, mint az ősi gyógyítás vagy a sólyom szelídítés. Igazi történelmi események tanúi lehetünk (honfoglalás, vérszerződés). A cselekmény rendkívül fordulatos, izgalmas néhol megdöbbentő és megrázó is. Bence kalandjait végigkísérve, szemtanúi lehetünk a fiú jellemfejlődésének, nyomon követhetjük, hogyan válik egy az útját kereső kisfiúból, szorgalmas, mély érzésű kamasz. A regényben kiemelt figyelmet kap: múltunk és tradícióink tisztelete, a barátság és szerelem fontossága és az emberi értékek.