A 90-es években voltam gyerek. Abban az időben, amikor még nem volt káros tévét nézni. Valahogy nem volt olyan mennyiségű és minőségű mese, amitől azt gondolhatták volna a szüleink, hogy veszélyes lehet ránk. Azokban az időkben az egyik legszuperebb mese a Muminok voltak. Ha Kószlászbóklász nevét kimondom, a velem egyidős anyukák rögtön tudják, hogy kiről beszélek. Ezért is volt olyan nagy élmény, írhatnám úgyis, hogy nosztalgikus élmény felolvasni a Geopen Kiadó gondozásában megjelenő Jön az üstökös című meseregényt, melyben a Muminok újra visszatértek hozzám, ha csak egy kis időre is.
A történet szerint Mumin-völgy élete fenekestől felfordul, ugyanis a Pézsmapatkány szerint egy üstökös közelít feléjük. Mumintroll és Sniff elindulnak az obszervatóriumba, hogy kiderítsék valós-e a veszély? Útjuk nagyon kalandos és új barátokra is szert tesznek,de a félelmük beigazolódik, az üstökös közelít. A családnak el kell rejtőzni a fenyegetés elől. A regény ettől függetlenül nagyon vidám hangulatú. Szereplői kedvesek, bájosak, az életet pozitívan szemlélik. Az oldalakat a svéd írónő fekete fehér illusztrációi díszítik.
