Azt gondolhatnánk, hogy egy olyan országban mint Anglia, ahol folyton csak esik, örültek az esernyő „feltalálásának”. De az Alexandra Kiadó (#recenzió) gyönyörűen illusztrált meséje rácáfol ezen feltevésünkre. Jonas Hanway kora társadalmának megítélése szerint furcsa alak volt. Igazából csak egy kicsit másként gondolkodott, mint a többiek. Nem szerette az esőt és még ennél is jobban gyűlölt elázni. Egy napon úgy gondolta, hogy egy olyan vidékre költözik, ahol mindig süt a nap. Ezen a vidéken az emberek napernyő alá rejtőztek a nagy meleg elől. Jonas úgy gondolta, hogy az ernyőt az eső ellen is bevethetné. Ezért, amikor visszatért Londonba az ernyővel, többé nem lett vizes a ruhája. Igen ám, de a kor polgárai kifejezetten rossz szemmel nézték és mindenféle negatív jelzőt ragasztottak rá és eszközére: felháborító, botrányos, rettentően különös.A meséiből megtudhatják a gyerekek, miért voltak annyira ellenségesek Jonassal az angolok, hogyan lett népszerű Angliában az esernyő és olvashatunk az esernyő történelméről is. Ugyanakkor tanulságként tárul eléjük, hogy nem kell mindenkinek egyformán gondolkodnia.
