Ha azt mondom, hogy sohasem volt ilyen szép gyerekkönyvünk, nem túlzok. Az Aludj, kis virág című altatókönyv olyan illusztrációt kapott, amelynél szebbet én még gyerekkönyvben nem láttam. Minden oldal egy festői remekmű. Az évszakok gyerekként való ábrázolása és az a rengeteg virág, amelyek körbeveszik őket varázslatosan hatnak gyerekre és felnőttre egyaránt. Annyira elbűvölt, hogy amikor először tartottam a kezemben el is felejtettem, hogy ez egy altatókönyv. Csak a képek többszöri végig böngészése után tudtam csak a versre koncentrálni. Pedig az is magával ragadó. A megszemélyesített évszakok szenderegve várják, hogy rájuk kerüljön a sor. S eközben sorolja a színes, ízes szavakat, amelyek csak őket jellemeznek. A könyvet egy norvég szerzőpáros alkotta 2016-ban és számtalan díjat elnyertek vele. Hazánkban még csak most jelent meg a
Scolar Kiadó
jóvoltából. Azt gondolom, hogy egy ilyen kincsnek minden gyermek polcán ott a helye!


Egy tökéletlen barátság történetét meséli el Várszegi Adél majmos regénye a
Azt a fajta gyerek típust jeleníti meg, akik azért rosszalkodnak, hogy jobban figyeljenek rájuk. Ő főként a gibbon figyelmére és ezáltal a szeretetére vágyik, noha ezt sohasem vallaná be. A történetben kicsit el is távolodnak egymástól,de a gibbon közeledésére újra elindul valami közöttük. Azt gondolhatnánk, hogy a humor a legfőbb szórakoztató ereje a könyvnek ez részben igaz is, de emellett pszichológiai üzenete is van. A makákó nekem abszolút a kiskamaszok jellemvonásait hordozza. Tiszteletlen, vagánykodó, másokat kicsúfoló, okoskodó, makacs kis lény. De valójában össze van zavarodva,nem is tudja, mit szeretne igazán. Igazi út kereső, sajnos néha nem éppen a legmegfelelőbbet válassza.
A gibbon, mint egy szülő terelgeti őt, nem mindig sikerrel. Számomra azt közvetíti a mese, hogy a tinédzserek bonyolult lelkét nehezen értjük meg mi szülők, de ők maguk is. Éppen ezért nekünk különösen oda kell rájuk figyelnünk türelemmel, megértéssel. 9 éves kortól ajánlom, amikor már nem csak érteni tudják, de jól át is beszélhetjük az egyes részeket. El is mondhatjuk egymásnak érzéseinket a makákó vagy gibbon viselkedésével kapcsolatban.
Néhány hete írtam először nektek a makákó és gibbon különleges barátságáról. Jelentem azóta a második részen is túl vagyunk. A mese az 

Gyerekkoráról kifejezetten megható volt olvasni. Az a szülői háttér és szeretet, mely körbevette és az irodalmi pálya felé terelgette, alapozta meg későbbi sikereit.Ez a támogató háttér felnőttkorában még kiegészült férjével, Szobotka Tiborral, de írásra ösztönözték tanárai és diákjai is. Persze a történetben nem csak sikereiről, hanem kudarcairól is olvashatunk.









A
Olyan sok szép rajz került a kiadványba, hogy már csak a nézegetésükkel is hosszú időre lefoglalhatjuk csemeténket. A könyvből megismerhetjük az ősemberek találékonyságát, az ókoriak kreativitását, a középkori emberek stílusosságát. Nem csak a fent felsorolt tárgyakról, hanem a hozzájuk kapcsolódó eszközökről( például a cipő esetén a cipzárról, tépőzárról, stb ) és feltalálóikról is olvashatunk. Az eszközök fejlődésének végigkövetése által a gyerekek megtanulhatják történelmi korokat és azok jellemzőit.
A háromszög kilóg a sorból, nem érzi , hogy a helyén lenne. Bár a körökkel jó móka az élet, mégis úgy dönt, felkutatja a hozzá hasonlókat. Útja során tesz egy kitérőt a négyzeteknél, ahol szintén nem unatkozni,ám mégsem tökéletes minden, ezért tovább áll. Majd a hatszögekhez sodródik, de szíve továbbra is a háromszögek után húz. Geometriai formánk végül megtalálja testvérkéit, de ettől mégsem érzi felhőtlenül boldognak magát. Hiányoznak neki a többiek. Bár idegennek érezte magát a körök, négyszögek és hatszögek társaságában, mégis nagyon szeretett velük játszani.
Ezért ismét útra kel , hogy mindenkit játékba hívjon. A közös móka által lesz kerek a háromszög élete.
Többször írtam már arról nektek, hogy mennyire szeretem a térképeket. Gyerekként böngészőnek használtam és imádtam kutakodni bennük.Ez irányú érdeklődésemet, szerencsére Domi is örökölte, így már együtt élvezhettük legújabb atlaszunkat, amelyet a
A természet kategóriában a legkülönlegesebb kőszobrokról, legveszélyesebb vulkánokról, világító vagy égből hulló állatokról olvashatunk. A helyszínek címszó alatt víz alatti városokat, mesés helyeket, de az óceán fenekét is bejárhatjuk. Az emberekről megtudhatjuk, milyen furcsa fesztiválokat tartanak, veszélyes utakon vesznek részt vagy őrült múzeumokat látogatnak. De a könyvben rejtélyes szörnyek és ufók is helyet kaptak.
A kiadvány végén pedig a kontinensekről tudhatunk meg érdekes tényeket. Jellemzően, nem unalmas litániákat olvashatunk egy-egy helyszínről, eseményről vagy tárgyról, hanem csupán egy-két lényegre törő, figyelemfelkeltő infót.Így nem válik unalmassá vagy túl tudományossá, amely főként a gyermek olvasókat szokta elriasztani. Az érdekes leírások, csodálatos színes képek annyira lenyűgöztek már az első lapozgatás során, hogy észre se vettük, hogy elrepült az idő. Egy ilyen könyvvel észrevétlenül szerettethetjük meg gyermekükkel a földrajz és történelem tárgyakat és hatékonyan terelhetjük el figyelmüket az okos eszközökről is. 
Nagyon sok anyuka és apuka ismerősöm van,olyanok, akik összetették a kezüket anno az érettségi után és azt mondták: "Soha többé matek!" Igen ám, de kicsi babájuk egyszer iskolás lett és az 1+1 után, újra találkoztak a geometria, algebra és egyéb más hasonlóan finom és ismerős kifejezésekkel. Ám, amikor ott találjuk magunkat szemben két nagy kikerekedő szempárral, melynek tulajdonosa kétségbeesetten ezt mondja" Nem értem"! Mit felel anyuci vagy apuci? Azt semmiképp sem mondhatja, hogy én sem, mert akkor oda a büszkeség. Tehát marad az :"Add ide fiam! Majd én!"
