



Ha csak egy karácsonyi mese kerülhetne fel a polcomra ,nem lenne más ,mint Wéber Anikó Hanga Régi karácsonyai. Története által olyan varázslatos világba csöppenünk, amely egyszerre tündéri ám mégis valóságos. Egyetlen könyv,mégis karácsonyi mese, történelmi gyerekregény,korszak leírás ,néprajzi beszámoló, kézműves alkotásra sarkalló mű.
Főhőse Hanga egy hópihelány,akinek kíváncsisága révén átrepülhetünk az 1800-as évek Magyarországán. Megismerkedhetünk a gyermek Mária Valériával, Andrássy Gyulával és Szendrey Júlia lányával Ilonával. Betekintést kaphatunk a kor királyi,polgári és falusi karácsonyaiba. Emellett hihetetlen részletes és magával ragadó tájleírásokat , részletgazdag bemutatásokat olvashatunk. Szereplői kedvesek,szerethetőek. A történetet körüllengi valami megfoghatatlan ellentmondás, amely a hideg, olvadástól félő hópihe és a meleg, szeretettel áthatott karácsonyi légkör között feszül. De végül fel oldódik ez a helyzet,mert a Hanga megérti és érzi ,hogy a belülről érkező melegség a szeretet, jól esik számára és mégsem olvasztja fel. Alapjába véve ez a mese üzenet, a karácsonynak nem az ajándékokról, hanem az örömről ,a mások iránt érzett szeretetről kell szólnia.
A könyvben a mesén túl találunk rövid életrajzi bemutatót Mária Valériáról, Andrási Duciról , Szendrey Júliáról és leányáról. Valamint helyet kapott még egy rövid történelmi visszatekintés a karácsonyfáról, a királyi ,főúri,polgári és paraszti karácsonyokról is. De karácsonyi képeslap és öltöztető babák elkészítéséhez is ötleteket kapunk.
Nem szabad szó nélkül elmenni az illusztráció mellett, melyet Keszeg Ágnes készített. Az ő képeitől még ünnepibb még varázslatosabb lett a történet. Igazán nosztalgikus hangulatot keltenek.E két dolog együtt alkot egy olyan mesét,mely nem csak az ünnepre való ráhangolódást teszi meghitté ,de ajándéknak is nagyszerű lehet.
Az első út
Hanga utazása jelen korunkban,2020-ban indul. Ekkor születik meg egy felhőben és épp első útjára készül a Földre. Érkezését három hónap kiképzés előzte meg, melyet Pompa úr vezényelt le. Hanga földre szállásával Budapest gyönyörű leírását is olvashatjuk. Megismerjük Hosszú Hugót az öreg hópihét, aki elárulja a kíváncsi lánynak mi is az a karácsony, hogyan kerülhet vissza újra a felhőbe, s hogy hogyan lehet látható a gyermekek számára. ( csak az láthatja,akinek a tenyerébe száll)
Karácsony Mária Valériával
Megszületése után Hanga a múltban kezd el repülni és második útja egészen 1878-ig repíti vissza. Ismét Budapestre érkezik,de ő a királylányt akarja látni, ezért a szél hátán Gödöllőig repül. Itt is csodálatos leírásokat olvashatunk a megszemélyesített tájról és a pompás kastélyról. A hópihelány gyorsan megkeresi Mária Valériát, akivel hamar barátságot köt. Az ifjú hercegnő szomorú,mert nem tudja ajándékát átadni egy iskolás fiúnak, természetesen új barátnője segít neki . Eközben megismerjük a kor udvari szokásait,betekintést nyerhetünk abba,hogyan ünnepelte a karácsonyt a királyi család. A karácsonyfa ,a sütemények, az ajándékok, a hangulat leírása mind-mind annyira finom,érzékletes, hogy olvasása közben azt éreztem mi is jelen vagyunk.
Andrássy birtokon
Olvadása után 1864-ben, Hanga az Andrássy birtok főlovászának fia tenyerében mutatkozik meg teljes tündéri alakjában. A kisfiú beteg, ezért nagy bánatára nem tud részt venni a nagy karácsonyi ünnepségen. A pihelány megoldást keresve az erdőben megismerkedik Andrássy Gyula gróf legkisebb gyermekével Ducival. A fiú úgy megkedveli,hogy jeges vödörben viszi be a kastélyba,A jégcsapokkal védett kislány szemszögéből láthatjuk,hogyan ünnepelték a karácsonyt a főurak az 1800-as évek végén. Persze a kis beteg Laci sem maradt ünnepség nélkül, neki az udvarban dolgozó emberek adtak szerenádot.
Szendrey Júlia lányánál
A kis hópihe negyedszerre is újjászületett és ismét Budapest utcái felett repült. Ezúttal 1865-öt írunk és szenteste előtti napon újra találkozik a jó öreg Hugóval. Ő mutatja meg neki Szendrey Júlia költőnőt ,aki éppen a gyermekeivel sétál a Városligetbe. Hanga kíváncsiságát felkelti a polgári család és a szél szárnyán követni kezdi őket. A bajba jutott Ilonának (Júlia lánya)segít visszajutni családjához. A kislány meginvitálja Hangát magukhoz és elhatározza ,hogy portrét készít róla, melyet édesanyjának ajándékoz karácsonyra. Ilona karácsonyi ajándékai eszébe juttatják a kis hópihének,hogy ő bizony nem kapott semmit. Bánatát a kislány észreveszi ,s ezért megkérdezi minek örülne igazán .Hanga a lehullása közben látott plakátra gondol, s elmondja,hogy szeretne részt venni egy bűvészestén. Miután ez az kívánsága is teljesült, már csak a csillagszórók fényére vágyik. S amikor ebben is része lett, elégedetten gyönyörködött az ablakból ,anya és lánya meghitt látványában.
Karácsony a faluban
Ezúttal hópihénk egy apró faluba érkezik. Itt egy Jancsi nevű kisfiú tenyerében mutatkozik meg .A gyermek társaival a falu utcáit járta és minden házban előadták betlehemi játékukat. Hanga megkérte Jancsit hadd tarthasson velük útjukon. Ebben a részben részletesen megismerkedünk a betlehemezés mozzanataival , a régi paraszti világ karácsonyi népszokásaival, az éjféli misén át a vacsora menüsoráig. Betekintés kaphatunk a paraszti emberek babonás világába. Jancsi elmeséli Hangának,hogy nagymamájától ismert történet szerint az éjféli harangszóra megnyílik az ég és mindenféle szellem száll le a földre. Ezt a titkot kívánja látni a kisfiú is . Sikerül is meglesnie a csodát. A havas fák és hópelyhek varázslatos táncával zárul a fejezet.
Ismét a jelenben
A mesének mint egy keretet adva Hanga ismét 2020-ban ébred. Egy Borka nevű kislány előtt jelenik meg és köt vele életre szóló barátságot. A lányt a kis tünemény egészen a nagyszülőkhöz kíséri,ahol egy igazán autentikus nagy családi karácsony részese lesz. Borkát a hópihe megtanítja történetet mesélni,úgy ,hogy elmondja neki sajátját. A kislány bátorságot nyer apró barátjától és elmeséli a kis hópihe történetét családjának. Hanga pedig megígéri,hogy ettől a naptól kezdve minden évben visszatér Borkához. Szavának eleget is tesz, hiszen a belülről jövő szeretetet már nem csak karácsonykor érzi,hanem mindig,amikor barátjára néz.
A Csimota kiadó jóvoltából egy elszabadult hullámvasútra ülhettünk fel, és ez a hullámvasút bizony összevissza száguldott velünk Fantáziaországban. Legalábbis valami ilyenhez tudnám, hasonlítani Takács Mari meseregényének hatását . Már a cím is annyira elrugaszkodott, hogy első olvasásra fogalmam sem volt, miről fog szólni. Bevallom őszintén a könyv elején található szereplők bemutatásával sem tisztult a kép. Sőt, utólag el merem mondani, kicsit megijedtem mi fog ebből kisülni. De, sose ítélj elsőre, mert, azt kell, hogy mondjam fantasztikusan kreatív mesevilág született eme kis könyvben. Olyan szereplőkkel, mint borkák, hangák, pepuák vagy babkák, de bőven találunk itt manókat, behemótokat, tudósokat és egy varázslót is. És nem csak a karakterek vannak szuperül kitalálva ,de maga a történet és annak elmesélésének módja is.
Először is a mese főszereplője Bingaminga az ismert varázsló, akinek 365. születésnapjának megünneplésére készülnek Melontolában. Az ünnepség kicsit mókásra sikerül, de a problémát nem ez, hanem néhány elszabadult babka okozza, melyek eredetileg láthatatlanok. A varázsló és fiatal segítői Valter, Jinga és Biloba, akik egyébként mind szuper képességekkel rendelkeznek, elindulnak , hogy kiderítsék, hogyan szabadulhattak el a babkák. A babkák rózsaszín lények, akik a világ pozitív gondolataiért felelnek, általuk érezhetünk boldogságot, reményt vagy szeretetet. A kalandos út során kiderül, hogy a varázsló egy átoknak köszönhetően folyamatosan fiatalodik, ezért tudását megpróbálja átadni kísérőinek.
Útközben begyűjtenek néhány babkát és megtanulnak számtalan varázsigét. Babotába érve két tudós Zenka és Zaneka fogadja őket kitörő örömmel, abban bízva , hogy vendégeik segítségével megtudják javítani az elromlott babkagyártó gépet és be tudják gyűjteni az elcsavargott babkákat. Természetesen a mese végét nem mondom el, meghagyom a felolvasó szülőknek is az izgalmat. Egyedül annyit árulok el,hogy nem oldódik meg minden rejtély a könyvben, ebből feltételezem és remélem,hogy lesz második rész,amit már most nagyon várunk. Hiszen ez a varázsvilág, melynek most csak egy halovány szeletét vázoltam fel , mindannyiunkat magával ragadott. Engem is, aki felolvastam és Domit is ,aki hallgatta elvarázsolt egy olyan világba , amelyet kitalálni sem lehetne, Takács Marinak sikerült . Úgy gondolom,hogy a gyerekeknek ilyen mesékre is szükségük van, hagy dolgozzon a képzelőerejük!
Tasnádi Gergely az instagrammon keresett meg és felajánlotta, hogy a frissen megjelent gyerekregényéből küld nekem egy példányt. Természetesen nagyon örültem a megkeresésnek és az ajándék könyvnek is, amelyet sajnos elfelejtettem dedikáltatni, ami sajnos nagy hiba volt, mert hiszek benne, hogy hallani fogunk még róla. De, mielőtt bemutatnám nektek meséjét ejtsünk néhány szót Gergelyről. Szóval a fiatalember eredetileg edzősködéssel foglalkozik, de a vírus és a velejáró karantén kispadra ültette. Szabadidejében felerősödött régi alkotó kedve és írni kezdett. Ifjabb korában zeneszámokat, most kisfiának egy mesét. Így született meg a már fent említett meseregény, amely a Bátor és Gideon nevet kapta.
Bátor egy kisfiú, akinek hobbija a foci, melyhez tehetsége is lenne, csupán csak mindig nagyobb rajta a félelem, mely nem hagyja ezt megmutatni. Ugyanis kapus lévén hiába gondolja jól, melyik irányból érkezik majd a labda, a legfontosabb pillanatban lábai földbe gyökereznek és nem tudja kivédeni az érkező gólokat. Csapattársai ezért kiközösítik, csúfolják őt. Egy ilyen rosszul sikerült nap után a kisfiú elkíséri édesapját a közeli kisállat-kereskedésbe, ahol találkozik Gideonnal. Ő nem más, mint egy tengerimalac, aki a saját megszöktetésére kéri meg a gyermeket. Természetesen a félénk fiú nem tudja elképzelni, hogy ehhez hozzásegítse a malacot. Ám egy váratlan helyzet miatt mégiscsak hozzájárul az állat szabadsághoz azáltal, hogy elgáncsolja az életére törő boltost,Colost. Bátor hirtelen hű lesz nevéhez, s ehhez a kezdő löketet egy kisállattól kapta. Sorsuk egyszer és mindenkorra összefonódik. Hogy, hogy találkoznak újra és lesznek elválaszthatatlan barátok azt nem írom itt le, ajánlom, hogy már csak ezért is olvassátok el gyermekeiteknek.
Körülbelül 2 este olvastam fel Dominak az amúgy nem rövid 85 oldalas könyvet. Talán a foci miatt, vagy esetleg ő is volt már gúnyolódás célpontja, nem tudom, mindenesetre hamar tudott azonosulni Bátor karakterével. Én pedig kifejezetten szerettem a jófej apukát, aki nem nyomulva, hanem együttérzést tanúsítva hagyta, hogy kisfia kibeszélje magából a bánatát. Gideon a tengerimalac az a szereplője a mesének, aki a jókedvet és a humort jeleníti meg. Már maga az állat leírása is nagyon vicces ( Domival legalábbis rengeteget kacagtunk rajta), de az amit és ahogyan tesz abszolút a humor forrása. Ehhez természetesen nagyban hozzájárul a Németh Ibolya által készített illusztráció is. A malacka persze csak egy nagyon erős húzó szála az egész történetnek, amelynek azért jóval erősebb üzenet volt számunkra. Többek között, hogy attól, hogy gyengének látunk valakit még nem biztos, hogy az, és nem túl szép dolog másokat bántani ezért. Valamint, hogy igazat mondani a szülőknek sokkal egyszerűbb és célravezetőbb, mintsem összevissza hazudni. Azt gondolom, hogy Gergelynek sikerült egy igazán nagyszerű érzékenyítő mesét írnia, melyet szívből ajánlok minden 5 év feletti gyermeknek esti mesének vagy iskolásoknak önálló olvasásra.